Zayn Malik
Valójában a remény az élet szimbóluma. Gondolj csak bele; egész életedben reménykedsz. Kisgyermekként reméled, hogy szuperhős leszel vagy autóversenyző. Tinédzserként reménykedsz, hogy a szüleid minden buliba elengednek, és nem tudják meg azt a sok elégtelent a félévi bizonyítványodban. Most, felnőtt fejjel ismét reménykedem. Remélem, hogy az életem visszatér a régi kerékvágásba és a problémáim maguktól rendeződnek. Ami valljuk be, lehetetlen. És most, jelen pillanatban, Catalina ajtaja előtt reménykedem, hogy befogad egy kis időre és a maga bolondos természetével kisegít ebből a szörnyűségből, ebből a sötétségből. Végre megmozdulok és bekopogok az ajtón. Egy pillanat múlva egy alacsony barna hajú lányt pillantottam meg. Meglepődve nézek az ajtóra a kis névtáblácska után kutatva és bizony nem tévedtem ez Lina otthona.
-Umm Zayn vagyok Catalina egyik barátja és....
-Tudom ki vagy, és jobb lenne ha távoznál.-vágott közbe ideges hanggal a számomra ismeretlen leányzó. Értetlenkedve bámultam, majd rám akarta csukni az ajtót, de nem hagytam. Ez Lina háza, ha nem lát szívesen majd kidob. És remélem ez nem fog bekövetkezni.
-Figyelj ez nagyon fontos!-nézek rá komolyan mire ő elképedve bámul rám.
-Egy pofátlan disz....-
-Ki az Hailey?-hallom meg Catalina halk és meggyötört hangját, amitől összeszorul a szívem. A barna hajú csajszi arrébb lépett, így felfedve Lina alakját. Az ajkaim szétválnak amint végigmérem a szöszi, egykor életvidám lányt. Egy egyszerű rövidnadrágot visel fehér felsővel ami igazán átlátszó. Más körülmények között bizonyára élvezném a látványt. Üvölt az arcáról szomorúság, csalódottság és a fájdalom. A szemei sem úgy csillognak, mint mikor Hillmortonban jártunk. Egy összetört lányt látok magam előtt és ideje lenne kiderítenem, hogy mi a baja, a karjaim közé zárni és megvigasztalni.
-Lina! Mi történt?-lassan közelebb lépek hozzá, majd pontosan előtte megállok. Lina tudomást sem vesz a jelenlétemről.
-Lina?!-érintem meg gyengéden a vállát, amire azonnal reagál, hatalmas erővel arcon vág.
-Ugyan olyan görény vagy mint az összes többi férfi! Talán még undorítóbb! Hogyan hallgathattál el egy ilyen fontos dolgot előlem? Mit gondoltál? Azt hitted kedvedre játszadozhatsz velem? Fel fogod egyáltalán, hogy mit tettél? Velem hemperegtél, miközben barátnőd van! Tudod milyen megalázó ez?-csak úgy köpte a szavakat, érzelemmentesen.-Hogy is tudhatnád..... Hiszen te vagy a nagy Zayn Malik a híres bandából. Lányok ezrei vannak megőrülve érted. Ó Istenem ha tudnák milyen is vagy valójában. -egy árva könnycsepp folyik végig az arcán. Szörnyű így látni és szörnyű, hogy miattam van ez az egész.- El sem tudod képzelni mit érzek m-most.- a hangja megremeg majd zokogni kezd. Gondolkodás nélkül sietek oda hozzá majd magamhoz húzom. Próbál elmenekülni az érintésem elől, azonban nem hagyom.
-Kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.-suttogom a fülébe.
-Miért tetted ezt velem?!-picit elhajol és mélyen a szemeimbe néz. Nem bírja sokáig sírás nélkül, könnyei újra utat törnek maguknak, és most magától fúrja a fejét a mellkasomba. Lehajolok és a térdhajlatába csúsztatom a kezem majd felemelem. Óvatosan leülök a kanapéra és lány csókot nyomok a szöszi homlokára. Szorosan kapaszkodik belém, ami meglepő az előbbi pofon után.
-Válaszolj, kérlek!-sokkal nyugodtabbá válik a hangja, ám még mindig könnyek hullanak a szeméből.
-Válaszolok, csak ne sírj!-kisimítok pár szőke tincset Lina arcából, megpuszilom majd elkezdem a magyarázkodást.-Biztosan tudod milyen érzés kételkedni.... Egy borzalmas érzés... És talán azt is tudod milyen kételyek között élni... nekem így kellett élnem eddig. Nem voltam biztos az érzelmeimben és a tetteimben. Nem bíztam senkiben még a saját családomban sem. Folyton azon agyaltam, hogy mi a helyes és mi nem. Sosem azt tettem ami nekem jó, mások elvárásai szerint éltem. Aztán jöttél te... az elbűvölő természeteddel. Teljesen elvarázsoltál. És tudod mit?! Semmiben nem voltam még ilyen kicseszettül biztos, mint ebben!-számat lágyan Catalina ajkaira helyezem, Ő pedig nem tol el, sőt belemosolyog csókunkba.
-Umm Zayn vagyok Catalina egyik barátja és....
-Tudom ki vagy, és jobb lenne ha távoznál.-vágott közbe ideges hanggal a számomra ismeretlen leányzó. Értetlenkedve bámultam, majd rám akarta csukni az ajtót, de nem hagytam. Ez Lina háza, ha nem lát szívesen majd kidob. És remélem ez nem fog bekövetkezni.
-Figyelj ez nagyon fontos!-nézek rá komolyan mire ő elképedve bámul rám.
-Egy pofátlan disz....-
-Ki az Hailey?-hallom meg Catalina halk és meggyötört hangját, amitől összeszorul a szívem. A barna hajú csajszi arrébb lépett, így felfedve Lina alakját. Az ajkaim szétválnak amint végigmérem a szöszi, egykor életvidám lányt. Egy egyszerű rövidnadrágot visel fehér felsővel ami igazán átlátszó. Más körülmények között bizonyára élvezném a látványt. Üvölt az arcáról szomorúság, csalódottság és a fájdalom. A szemei sem úgy csillognak, mint mikor Hillmortonban jártunk. Egy összetört lányt látok magam előtt és ideje lenne kiderítenem, hogy mi a baja, a karjaim közé zárni és megvigasztalni.
-Lina! Mi történt?-lassan közelebb lépek hozzá, majd pontosan előtte megállok. Lina tudomást sem vesz a jelenlétemről.
-Lina?!-érintem meg gyengéden a vállát, amire azonnal reagál, hatalmas erővel arcon vág.
-Ugyan olyan görény vagy mint az összes többi férfi! Talán még undorítóbb! Hogyan hallgathattál el egy ilyen fontos dolgot előlem? Mit gondoltál? Azt hitted kedvedre játszadozhatsz velem? Fel fogod egyáltalán, hogy mit tettél? Velem hemperegtél, miközben barátnőd van! Tudod milyen megalázó ez?-csak úgy köpte a szavakat, érzelemmentesen.-Hogy is tudhatnád..... Hiszen te vagy a nagy Zayn Malik a híres bandából. Lányok ezrei vannak megőrülve érted. Ó Istenem ha tudnák milyen is vagy valójában. -egy árva könnycsepp folyik végig az arcán. Szörnyű így látni és szörnyű, hogy miattam van ez az egész.- El sem tudod képzelni mit érzek m-most.- a hangja megremeg majd zokogni kezd. Gondolkodás nélkül sietek oda hozzá majd magamhoz húzom. Próbál elmenekülni az érintésem elől, azonban nem hagyom.
-Kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.-suttogom a fülébe.
-Miért tetted ezt velem?!-picit elhajol és mélyen a szemeimbe néz. Nem bírja sokáig sírás nélkül, könnyei újra utat törnek maguknak, és most magától fúrja a fejét a mellkasomba. Lehajolok és a térdhajlatába csúsztatom a kezem majd felemelem. Óvatosan leülök a kanapéra és lány csókot nyomok a szöszi homlokára. Szorosan kapaszkodik belém, ami meglepő az előbbi pofon után.
-Válaszolj, kérlek!-sokkal nyugodtabbá válik a hangja, ám még mindig könnyek hullanak a szeméből.
-Válaszolok, csak ne sírj!-kisimítok pár szőke tincset Lina arcából, megpuszilom majd elkezdem a magyarázkodást.-Biztosan tudod milyen érzés kételkedni.... Egy borzalmas érzés... És talán azt is tudod milyen kételyek között élni... nekem így kellett élnem eddig. Nem voltam biztos az érzelmeimben és a tetteimben. Nem bíztam senkiben még a saját családomban sem. Folyton azon agyaltam, hogy mi a helyes és mi nem. Sosem azt tettem ami nekem jó, mások elvárásai szerint éltem. Aztán jöttél te... az elbűvölő természeteddel. Teljesen elvarázsoltál. És tudod mit?! Semmiben nem voltam még ilyen kicseszettül biztos, mint ebben!-számat lágyan Catalina ajkaira helyezem, Ő pedig nem tol el, sőt belemosolyog csókunkba.
Áááá imádom <3 siess
VálaszTörlés