13. rész - Sötét múlt

 Sziasztok!:)
Itt a viszonylag hosszú, új rész :) Jó lenne ha kapnék visszajelzéseket, mert eltűntetek :/ Kommenteljetek kérlek! Imádlak titeket xx

 

Catalina Pierce

Nincs jobb érzés annál, amikor annak a férfinek a karjaiban ébredsz akit a legjobban szeretsz. Érzed az illatát, amely tébolyít és már a lételemeddé vált. Hallod a szuszogását és a szívét dobogni lassan, egyenletesen. Látod, amint az arca nyugodt, miközben az álomvilágban járkál békésen. Titkon reméled, hogy benne vagy az álmában, hogy benne vagy az életében. Legalább annyira amennyire Ő a tiédben. A testetek összesimul a bőrötök égető érzést nyújt. Összeforrtok. Reméled, hogy ez mindig így marad. Most, holnap, egy hét múlva, örökké. Ő a részem. Nélküle üres az ágy, ízetlen az étel, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni, mással szeretkezni, de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Hozzá vagyok kötve, valami láthatatlan szállal, jó erősen. 

*

A könnyeimmel küszködve állok a kicsiny nappaliban és a kezemben tartom a közüzemi számláimat. Kinyitom a hófehér borítékot, és a vastag, dőlt betűsorra nézve, azonnal elkap a sírógörcs; Haladék megtagadva. Már egy hete, hogy kérelmeztem a haladékot, de nem kapom meg. Mihez kezdek most. Nem csúszhat ki a lábam alól a talaj. Nem engedhetem meg újra. Először kölcsönt kell kérnem, gyorsan, aztán visszamenni dolgozni. Viszont ha nem teszem... kikapcsolják az áramot és ki is lakoltathatnak. Nagyon sok pénzzel vagyok elmaradva. Gondolkodás nélkül megszületik a döntés a fejemben, majd a táskámat a vállamra kapva elindulok. Ha bankba mennék, valószínűleg egy-két hónap múlva kapnám meg a kért összeget, de nincs annyi időm. Nincs más választásom, csak.... Szörnyülködve fordulok be az utcába. A bűnözések, könnyek, kétségbeesés utcájába. Ebben a negyedben laknak az uzsorások. Kölcsönt adnak, majd pofátlan módon a dupláját, vagy a tripláját kérik vissza a kölcsönnek. A szemetek tudják, hogy nagyon sok ember rászorul a pénzre, minél hamarabb. Illegális, tehát nagyon óvatosnak kell lenniük, és valójában nekem is. Ha valaki nem fizeti vissza időben a pénzt, azt jobb esetben megverik, rossz esetben pedig halál vár rá... Ezt sokan nem gondolták volna a békés Anglia fővárosáról, de amint a nap lemegy, az ördög szolgái itt is felébrednek. Bekopogok az ismerős ajtón, majd a komor arcú Frad ajtót nyit. 

-Oh drága, drága Catalina! Mi szél hozott erre felé? Azt hittem komoly munkád van és jól megvagy.-néz rám meglepetten a velem egy idős fiú.

-Nos, eddig jól megvoltam...-húzom a szám, majd a cipőm orrát kezdem kémlelni.

-Mennyi kéne?-rezzenéstelen arccal kémlel, a válaszomat várva.

-900 font.

-Gyere be.-vonakodva lépek be a házba, és emlékképek ezrei törnek rám. Nagyot nyelek, hátha letudom nyelni a sok fájdalmat és megaláztatást amit ebben a házban kaptam. Leülök a hatalmas díványra, de amint eszembe jut, hogy mit is csináltam itt azonnal felpattanok és undort érzek. 

-Itt van!-adja a kezembe a nagy köteg pénzt Frad, majd leül.

-Két hetet kérek Frad! Két hét és visszakapod a pénzed kamatostul!-jelentem ki komolyan.

-Tudod, hogy Te máshogy is tudsz fizetni!-áll fel majd közelebb jön, és hideg kezével megérinti az arcomat. Borzongás fut végig rajtam.

-Az már a múlt!-válaszolok idegesen, majd hátrálok egy lépést.

-Ne élj a múltban Catalina!-nevet fel nagyképűen. Legszívesebben felképelném.

-Mi? Én..Én nem élek a múltban.-mentegetőzöm.

-Hisz itt vagy!-húzza önelégült mosolyra a száját. Sarkon fordulok majd elmegyek a helyről, amit annyira utálok. Nagyjából két éve költöztem Londonba. Nem volt pénzem, otthonom, és munkám se. Frad talált rám, egy helyi hajléktalanszállón és elvitt magához. Egy ideig fizette az iskolámat, a lakbéremet és minden kiadásomat ő állta, puszta kedvességből. Aztán egy nap megfenyegetett. Megfenyegetett ha nem kezdek el törleszteni megölet. Nem tudtam neki fizetni, hiszen lett munkám, de nem kerestem sokat. Ezért megegyeztünk. Ha kedve volt egy kis hancúrozáshoz, felhívott és ha nem akartam magamnak rosszat, muszáj volt mennem. Muszáj volt neki adnom a szüzességem, és muszáj volt hagynom neki, hogy játékszerként bánjon velem. Mikor megelégeltem mindezt, összeszedtem magam és kinyögtem neki a tartozásomat. Azóta nem találkoztam vele, egészen mostanáig. 

12. rész - Vegyes érzelmek

 Sziasztok!:) Meg is jött a következő rész kisebb kihagyás után, ami azért történt mert minden nap palotás táncpróbám van, és nyelvvizsga előkészítő meg hasonló  fárasztó dolgok :( És ha hazaérek, akkor is csak tanulok szóval nincs túl sok időm. Viszont! Ez meg fog változni jövő héttől! Köszönöm a feliratkozókat, nagyon jól esik! Hagyjatok kommentet a rész minőségéről, hiszen kapkodva írtam. A helyesírási hibákért ne haragudjatok! Köszönök mindent!

Zayn Malik

Hihetetlen, hogy egy kép vagy akár csak egy szó mennyi emléket rejt magában. Jót és rosszat egyaránt. Egy képen bárki lehetsz, hisz egy képről nem tudják leolvasni a benned lévő érzelmeket. A szavak is hasonlóan működnek. Sosem tudhatod mi áll egy egyszerű "szia" mögött, és minden kimondott szó után van mit félreérteni. Mindig is tehetséges voltam a képek elemzésében, és most örülök, hogy Lina szobájában ezret találok. A képek minősége egészen a régi stílusú fekete-fehérig nyúl vissza. Mosolygós kisbaba volt és rettentően kék szemű. Már kislányként is nagyon szép volt és tinédzserként káprázatos. Mint most. Sok fotót találok a barna hajú lányról, akivel nemrég találkoztam, és sokat Fluffyról a régi kiskutyájáról. Egy képen nagyon megakad a szemem. Egyedül áll, egy barna keretben az íróasztalon. A kezembe veszem majd közelről megvizsgálom. Catalina áll középen, bal oldalán egy szőke hajú fiú, és a jobb oldalán egy idősebb férfi. A fiú kiköpött mása Linának, valószínűleg testvérek. A férfi is hasonlít rájuk, de jóval idősebb. Az apjuk lehetne, és nyilvánvalóan az is. A két testvér arcán egy fáradt, ám őszinte mosoly pihen, amíg a férfi arca megviselt és búskomor, viszont egy gyenge mosoly az ő arcán is fut, de nem túl igazi. Percről percre egyre jobban kíváncsi leszek a szőkeség múltjára, családjára, és valójában mindenre ami hozzá kapcsolódik. 

*

Elmélkedve terülök el Lina ágyán, és várom, hogy végre megjelenjen. Képtelenség ilyen sokáig a fürdőszobában tartózkodni, még egy nőnek is. Aggódva sietek ki a fürdőszobához, de az ajtó előtt megtorpanok, mivel illetlenség lenne bemenni kopogás nélkül. 

-Lina! Minden rendben?-kérdezem, éllel a hangomban, az idegesség kezd eluralkodni rajtam. Kétségbeesek, mikor nem jön válasz.-Na jó, bemegyek!-jelentem ki, azonban még várok, hátha megszólal. Kinyitom a fatákolmányt, és az ijedségem pillanatok alatt elmúlik, meglátván; csak elaludt. Halkan lépek oda a kádhoz, majd megcsodálom. Igen valóban megbámulom a meztelen testét, de hihetetlenül tetszik minden egyes porcikája, úgyhogy inkább csodálásnak nevezem. Az arcára vezetem a tekintetem. Nyugodt, és enyhén, de mégis láthatóan piros. A lehunyt szemei megviseltek. Ezek a sírás jelei. Összeszorul a szívem, és késztetést érzek arra, hogy behúzzak saját magamnak, amiért ezt tettem. Viszont most van alkalmam a jóvátételre, és boldoggá fogom tenni ezt a lányt. A szemeim az alsó testére vándorolnak, akaratlanul is megnézem a combját. Hirtelen veszem észre rajta az apró tetoválást. Egy szó; vágyak. Hihetetlen, hogy még nem láttam! 

Villámcsapásként tör rám a tudat, hogy valószínűleg a víz kihűlt, és a szöszi meg fog fázni. Gondolkodás nélkül nyúlok a háta mögé, és a térdhajlata alá, majd felkapom a könnyű testét. Ébredezni kezd, majd mikor kinyitja a szemét teljesen ledöbben, látszólag azt se tudja hol van. Lassan lenéz magára majd a karjai eszméletlen sebességgel fonódnak a mellei köré.

-Semmi olyan amit még ne láttam volna.-kuncogom, majd a szobájába érve, óvatosan az ágyra helyezem. Félek durva lenni vele, hiszen olyan vékony és törékeny. 

-Ne haragudj, nagyon fáradt vagyok.-ásít, majd a takaró alá bújik, nem törődve azzal, hogy vizes és pucér. Ez tetszik.

-Nem bánod ha veled alszom?-kérdezem, és már mellette is vagyok. Egy apró csókot nyomok a homlokára, majd felülök és levetkőzöm. A nedves ruháimat hanyagul a földre dobom, csak a boxer marad rajtam. Visszafekszem a szöszi mellé, aki máris mélyen alszik. Végigsimítok az arcán, majd egy puszit hagyok a száján. Betakarom magam, majd átölelem Linát.

 *

Ahogy a nap felkel, én még mindig nem alszom. Túl sok gondolat rejlik az elmémben és nem tudok tőlük eltekinteni. Vegyes érzelmek szaladgálnak bennem; Gyűlölet, szeretet, kétségbeesés, hiány, bizonytalanság. Gyűlöletet magam iránt érzek, amiért nem tudom eldönteni, hogy mit is akarok. Szeretetet táplálok a lány iránt aki most a karjaimban pihen ártatlanul és összetörten. Én törtem Őt össze! Kétségbeesett vagyok a jelenlegi helyzetem miatt, és Perrie miatt. Mégiscsak vele éltem le az életemből két évet. Vele sem tehetem ezt... Hiányzik a hangja, az arca és a szeretete. Bizonytalanság az egész életem...

11. rész - Válasz

 Catalina Pierce

A közelsége megnyugtat. Hallgatni a szívdobogását és a szuszogását, mélyen beszívni férfias illatát és érezni az ujjait gyengéden belemélyedni a derekamba. Mindezek apró dolgok, de nekem mégis olyan sokat jelentenek. Nem is tudom, mit érzek… A karjai között mindent elfelejtek. Elfelejtem, hogy mennyire megbántott és hogy mennyire haragszom rá. Valójában összetört, de ezt egyetlen öleléssel elfeledtette velem. Már vagy két órája ülünk ugyanabban a pózban, csak Hailey távozását vettük figyelembe, és a csend kezd kicsit kínossá válni. -Zayn! Miért jöttél, eredetileg?-teszem fel az első kérdést, ami eszembe jut, és a szemeibe nézek. Ó, Istenem azok a gyönyörű mogyoróbarna íriszek! -Nem fontos!-a tekintetéből üvölt, hogy nem mond igazat. Hirtelen fordulok át lovagló ülésbe, így szembe kerülve Zaynnel. Két kezem közé fogom borostás arcát majd, apró puszikat hagyok az állkapcsán és a szája szélén, de nem csókolom meg. Zayn nagyot sóhajt majd viccesen csücsörít, mire egyszerűen megrázom a fejem. -Mond el!-ejnye-ejnye Catalina, aki kíváncsi hamar megöregszik! -Jól van elmondom, csak csókolj már meg!-hangja hisztérikusan cseng, de azonnal teljesítem a kívánságát. Mikor szétváltunk várakozóan néztem rá, és vette a lapot. –Meg szerettelek volna kérni téged…arra, hogy….-kínzó lassúsággal dadog, az idegeimre megy. -Nyögd már ki!-vágok közbe mosolyogva. -Fogadj be… -lenéz a combomra, mintha szégyellné magát. –Nincs hova mennem… -Ó, tehát a nagy Zayn Maliknak nincs hová mennie… Lássuk mit is tehetnék érted… -pattanok ki az öléből. -Elég kényelmes ez a kanapé!-játszom a flegmát, ezzel idegesítve Zaynt. Elérem a célom, az arca megfizethetetlen látványt nyújt. –Na, jó most komoly leszek! Itt maradhatsz, egy feltétellel!-mosolyom még szélesebbé válik. -És mi az?-érdeklődik Zayn kicsit ijedten. -Énekelj nekem!-nézek rá, bevetve a hírhedt kiskutya szemeket. Zayn lágyan elmosolyodik, majd gondolkodás nélkül énekelni kezd.

„Your hand fits in minelike it’t made just for me, 

but bear this in mind it was meant to be,

 and I’m joining up the dots with the freckles on your cheeks

, and it all makes sense to me” 

 Zayn önelégült mosollyal az arcán sétál oda hozzám majd a derekamra csúsztatja a kezeit. -Miben vagy még jó?-kérdezem mélyen a szemébe nézve. -Hogy érted?-nyom egy lágy csókot a homlokomra. -Úgy értem, tökéletes vagy! Eltekintve arról, hogy egy seggfej voltál, törődő és gyengéd vagy, jól nézel ki, eszméletlenül jól csókolsz és még az ágyban is csodás vagy!-hadarom el, nem figyelve mit is mondok. Amint a kimondott szavaim elérnek az agyamig, lángba borul az arcom, érzem hogy azonosítható lennék egy paradicsommal. Zayn azonnal kuncogni kezd és még szorosabban magához húz. A fülemhez hajol, majd csábítóan suttogni kezd. -Csak téged akarlak!-érzékien csókolgatni kezdi a nyakamat. Lassan nyúl a pólóm alá, forró kezei azonnal megtalálják a mellemet, köszönhetően a melltartó hiányának, amiért piszkosul átkozom magam. Ajkai rátalálnak az enyémekre és gyengéd csókcsatába kezdünk, nyelveink táncot járnak egymással. Kábítóan jól csókol.

*

 A nap többi része unalmasan telik, és -számomra- gondolkodásmentesen. Mikor beesteledik, kikászálódok Zayn karjai közül majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Forró vizet engedek a kádba és fáradtan nézem, ahogy az átlátszó víz belezúdul. Olyannyira átlátszó mint amilyen én voltam ezelőtt. Gyorsan lekapkodom a ruháimat majd beszállok a vízbe. Sziszegve dőlök hátra, ugyanis égeti a bőröm. Az égető fájdalom össze sem hasonlítható azzal, amit akkor éreztem mikor megtudtam, hogy Zayn hazudott nekem. Azt hittem tovább tovább tudok lépni ezen, de úgy tűnik egyenlőre nem. A könnyeim akaratom ellenére csúsznak le az arcomon. Túl hamar bocsájtottam meg Zaynnek, elhamarkodottan döntöttem. Már megint. 

Valószínűleg nem kéne vele szóba állnom, figyelmen kívül kéne hagynom a létezését. Viszont abba belepusztulnék. Nem értem magam. Miért zavar ennyire, hogy átvert? Miért? Hiszen nem is vagyunk együtt... Az agyamtól és a szívemtől egyaránt kapom meg a választ; Szerelmes vagyok belé.