13. rész - Sötét múlt

 Sziasztok!:)
Itt a viszonylag hosszú, új rész :) Jó lenne ha kapnék visszajelzéseket, mert eltűntetek :/ Kommenteljetek kérlek! Imádlak titeket xx

 

Catalina Pierce

Nincs jobb érzés annál, amikor annak a férfinek a karjaiban ébredsz akit a legjobban szeretsz. Érzed az illatát, amely tébolyít és már a lételemeddé vált. Hallod a szuszogását és a szívét dobogni lassan, egyenletesen. Látod, amint az arca nyugodt, miközben az álomvilágban járkál békésen. Titkon reméled, hogy benne vagy az álmában, hogy benne vagy az életében. Legalább annyira amennyire Ő a tiédben. A testetek összesimul a bőrötök égető érzést nyújt. Összeforrtok. Reméled, hogy ez mindig így marad. Most, holnap, egy hét múlva, örökké. Ő a részem. Nélküle üres az ágy, ízetlen az étel, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni, mással szeretkezni, de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Hozzá vagyok kötve, valami láthatatlan szállal, jó erősen. 

*

A könnyeimmel küszködve állok a kicsiny nappaliban és a kezemben tartom a közüzemi számláimat. Kinyitom a hófehér borítékot, és a vastag, dőlt betűsorra nézve, azonnal elkap a sírógörcs; Haladék megtagadva. Már egy hete, hogy kérelmeztem a haladékot, de nem kapom meg. Mihez kezdek most. Nem csúszhat ki a lábam alól a talaj. Nem engedhetem meg újra. Először kölcsönt kell kérnem, gyorsan, aztán visszamenni dolgozni. Viszont ha nem teszem... kikapcsolják az áramot és ki is lakoltathatnak. Nagyon sok pénzzel vagyok elmaradva. Gondolkodás nélkül megszületik a döntés a fejemben, majd a táskámat a vállamra kapva elindulok. Ha bankba mennék, valószínűleg egy-két hónap múlva kapnám meg a kért összeget, de nincs annyi időm. Nincs más választásom, csak.... Szörnyülködve fordulok be az utcába. A bűnözések, könnyek, kétségbeesés utcájába. Ebben a negyedben laknak az uzsorások. Kölcsönt adnak, majd pofátlan módon a dupláját, vagy a tripláját kérik vissza a kölcsönnek. A szemetek tudják, hogy nagyon sok ember rászorul a pénzre, minél hamarabb. Illegális, tehát nagyon óvatosnak kell lenniük, és valójában nekem is. Ha valaki nem fizeti vissza időben a pénzt, azt jobb esetben megverik, rossz esetben pedig halál vár rá... Ezt sokan nem gondolták volna a békés Anglia fővárosáról, de amint a nap lemegy, az ördög szolgái itt is felébrednek. Bekopogok az ismerős ajtón, majd a komor arcú Frad ajtót nyit. 

-Oh drága, drága Catalina! Mi szél hozott erre felé? Azt hittem komoly munkád van és jól megvagy.-néz rám meglepetten a velem egy idős fiú.

-Nos, eddig jól megvoltam...-húzom a szám, majd a cipőm orrát kezdem kémlelni.

-Mennyi kéne?-rezzenéstelen arccal kémlel, a válaszomat várva.

-900 font.

-Gyere be.-vonakodva lépek be a házba, és emlékképek ezrei törnek rám. Nagyot nyelek, hátha letudom nyelni a sok fájdalmat és megaláztatást amit ebben a házban kaptam. Leülök a hatalmas díványra, de amint eszembe jut, hogy mit is csináltam itt azonnal felpattanok és undort érzek. 

-Itt van!-adja a kezembe a nagy köteg pénzt Frad, majd leül.

-Két hetet kérek Frad! Két hét és visszakapod a pénzed kamatostul!-jelentem ki komolyan.

-Tudod, hogy Te máshogy is tudsz fizetni!-áll fel majd közelebb jön, és hideg kezével megérinti az arcomat. Borzongás fut végig rajtam.

-Az már a múlt!-válaszolok idegesen, majd hátrálok egy lépést.

-Ne élj a múltban Catalina!-nevet fel nagyképűen. Legszívesebben felképelném.

-Mi? Én..Én nem élek a múltban.-mentegetőzöm.

-Hisz itt vagy!-húzza önelégült mosolyra a száját. Sarkon fordulok majd elmegyek a helyről, amit annyira utálok. Nagyjából két éve költöztem Londonba. Nem volt pénzem, otthonom, és munkám se. Frad talált rám, egy helyi hajléktalanszállón és elvitt magához. Egy ideig fizette az iskolámat, a lakbéremet és minden kiadásomat ő állta, puszta kedvességből. Aztán egy nap megfenyegetett. Megfenyegetett ha nem kezdek el törleszteni megölet. Nem tudtam neki fizetni, hiszen lett munkám, de nem kerestem sokat. Ezért megegyeztünk. Ha kedve volt egy kis hancúrozáshoz, felhívott és ha nem akartam magamnak rosszat, muszáj volt mennem. Muszáj volt neki adnom a szüzességem, és muszáj volt hagynom neki, hogy játékszerként bánjon velem. Mikor megelégeltem mindezt, összeszedtem magam és kinyögtem neki a tartozásomat. Azóta nem találkoztam vele, egészen mostanáig.