10. rész - Elég jó magyarázat

 Zayn Malik

Valójában a remény az élet szimbóluma. Gondolj csak bele; egész életedben reménykedsz. Kisgyermekként reméled, hogy szuperhős leszel vagy autóversenyző. Tinédzserként reménykedsz, hogy a szüleid minden buliba elengednek, és nem tudják meg azt a sok elégtelent a félévi bizonyítványodban. Most, felnőtt fejjel ismét reménykedem. Remélem, hogy az életem visszatér a régi kerékvágásba és a problémáim maguktól rendeződnek. Ami valljuk be, lehetetlen. És most, jelen pillanatban, Catalina ajtaja előtt reménykedem, hogy befogad egy kis időre és a maga bolondos természetével kisegít ebből a szörnyűségből, ebből a sötétségből. Végre megmozdulok és bekopogok az ajtón. Egy pillanat múlva egy alacsony barna hajú lányt pillantottam meg. Meglepődve nézek az ajtóra a kis névtáblácska után kutatva és bizony nem tévedtem ez Lina otthona.
-Umm Zayn vagyok Catalina egyik barátja és....
-Tudom ki vagy, és jobb lenne ha távoznál.-vágott közbe ideges hanggal a számomra ismeretlen leányzó. Értetlenkedve bámultam, majd rám akarta csukni az ajtót, de nem hagytam. Ez Lina háza, ha nem lát szívesen majd kidob. És remélem ez nem fog bekövetkezni.
-Figyelj ez nagyon fontos!-nézek rá komolyan mire ő elképedve bámul rám.
-Egy pofátlan disz....-
-Ki az Hailey?-hallom meg Catalina halk és meggyötört hangját, amitől összeszorul a szívem. A barna hajú csajszi arrébb lépett, így felfedve Lina alakját. Az ajkaim szétválnak amint végigmérem a szöszi, egykor életvidám lányt. Egy egyszerű rövidnadrágot visel fehér felsővel ami igazán átlátszó. Más körülmények között bizonyára  élvezném a  látványt. Üvölt az arcáról szomorúság, csalódottság és a fájdalom. A szemei sem úgy csillognak, mint mikor Hillmortonban jártunk. Egy összetört lányt látok magam előtt és ideje lenne kiderítenem, hogy mi a baja, a karjaim közé zárni és megvigasztalni.
-Lina! Mi történt?-lassan közelebb lépek hozzá, majd pontosan előtte megállok. Lina tudomást sem vesz a jelenlétemről.
-Lina?!-érintem meg gyengéden a vállát, amire azonnal reagál, hatalmas erővel arcon vág.
-Ugyan olyan görény vagy mint az összes többi férfi! Talán még undorítóbb! Hogyan hallgathattál el egy ilyen fontos dolgot előlem? Mit gondoltál? Azt hitted kedvedre játszadozhatsz velem? Fel fogod egyáltalán, hogy mit tettél? Velem hemperegtél, miközben barátnőd van! Tudod milyen megalázó ez?-csak úgy köpte a szavakat, érzelemmentesen.-Hogy is tudhatnád..... Hiszen te vagy a nagy Zayn Malik a híres bandából. Lányok ezrei vannak megőrülve érted. Ó Istenem ha tudnák milyen is vagy valójában. -egy árva könnycsepp folyik végig az arcán. Szörnyű így látni és szörnyű, hogy miattam van ez az egész.- El sem tudod képzelni mit érzek m-most.- a hangja megremeg majd zokogni kezd. Gondolkodás nélkül sietek oda hozzá majd magamhoz húzom. Próbál elmenekülni az érintésem elől, azonban nem hagyom.
-Kérlek engedd, hogy megmagyarázzam.-suttogom a fülébe.
-Miért tetted ezt velem?!-picit elhajol és mélyen a szemeimbe néz. Nem bírja sokáig sírás nélkül, könnyei újra utat törnek maguknak, és most magától fúrja a fejét a mellkasomba. Lehajolok és a térdhajlatába csúsztatom a kezem majd felemelem. Óvatosan leülök a kanapéra és lány csókot nyomok a szöszi homlokára. Szorosan kapaszkodik belém, ami meglepő az előbbi pofon után.
-Válaszolj, kérlek!-sokkal nyugodtabbá válik a hangja, ám még mindig könnyek hullanak a szeméből.
-Válaszolok, csak ne sírj!-kisimítok pár szőke tincset Lina arcából, megpuszilom majd elkezdem a magyarázkodást.-Biztosan tudod milyen érzés kételkedni.... Egy borzalmas érzés... És talán azt is tudod milyen kételyek között élni... nekem így kellett élnem eddig. Nem voltam biztos az érzelmeimben és a tetteimben. Nem bíztam senkiben még a saját családomban sem. Folyton azon agyaltam, hogy mi a helyes és mi nem. Sosem azt tettem ami nekem jó, mások elvárásai szerint éltem. Aztán jöttél te... az elbűvölő természeteddel. Teljesen elvarázsoltál. És tudod mit?! Semmiben nem voltam még ilyen kicseszettül biztos, mint ebben!-számat lágyan Catalina ajkaira helyezem, Ő pedig nem tol el, sőt belemosolyog csókunkba.

9. rész - Az igazság

Sziasztok!

 Ismét egy rövid résszel készültem, de ismeritek a mondást; a jóból keveset adnak :D Na jó nem, csak viccelek. Az igazi ok amiért rövidek a részek, az az, hogy idő és energiahiányban szenvedek. Ne haragudjatok érte :( Viszont most 2 részt is hoztam, szóval remélem kiengeszteltelek titeket! :) Köszönöm a feliratkozókat és a kommenteket (bár lehetne belőlük több), és jó olvasást!

ui.:remélem tetszenek a rendezett képek

Catalina Pierce

A türelem rózsát terem! Már egy egész hete hajtogatom ezt magamnak... Eszméletlenül hiányzik Zayn. Tisztában vagyok vele, hogy neki is megvan a saját élete, de... jelen pillanatban minden vágyam, hogy megossza velem. Kételyek között hánykolódom... Vajon Ő is gondol rám néha? Teljesen megbolondulok... lassan azon kapom magam, hogy a közös esküvőnket szervezem és babaruhát vásárolok a piacon a jövendőbeli gyermekünknek, ami ugyebár nem történhet meg... 

Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Mellette kiteljesedhetek és elengedhetem magam. Eddig még egyik férfival sem tudtam olyan őszintén és nyíltan beszélgetni, mint ahogy Zaynel. Remélem hamarosan felhív és láthatom...

*

"Tudom, és megértem, miért olyan fontos neked, hogy megvédj. És valahol szeretem is. Tudom, hogy szükségem van rád, mellettem állsz, ahogyan én temelletted. De ha van jövőnk együtt, akkor bíznod kell bennem, és bíznod kell az ítéletemben. Igen, néha tévedek, hibázok, de tanulok ezekből."  A csengő éles hangja zökkent ki a kedvenc regényem olvasásából. Izgatottan ugrálok el az ajtóig, csodálkozom, hogy nem estem el. Szinte kivágom az ajtót, és legnagyobb meglepetésemre a barátnőmet találom a bejárat előtt. Gyönyörű szemeivel mosolyogva kémlel, majd egy határozott igennel kijelentem magamnak, hogy gyönyörűbb mint valaha.

-Hiányoztam?-kérdezi, bár tisztában van a válasszal.

-Hailey Carter! Tilos ilyen sokáig nem találkoznunk!-borulok érzelgősen a nyakába. Tényleg nagyon hiányzott. Lehuppan a kanapéra, majd mesélni kezd. Megtudom, hogy a franciák nagyon rámenősek és közvetlenek tudnak lenni és ez szörnyen bosszantó, viszont mindezt jóváteszi a rendkívül magas színvonal. Hailey a tudtomra adja azt is, hogy Franciaország a művészetek és a pompa hazája. És természetesen javasolja az Eiffel-torony előtt történő csókolózást a szerelmemmel. Hmm Zayn, a közeljövőben kötelező lesz ellátogatnunk Párizsba.
- És mi van az imádnivaló Oliverrel?-mosolyogva faggatom barátnőmet, aki az említett fiú nevére teljesen elpirul.
-Anyu szerint lassacskán esküvő lesz.-felcsillan a szeme, ahogy kimondja a bűvös szót. Célzó mosolyra húzza a száját, és emlékképek ezrei törnek rám. A terveink és álmaink a nagy napról.
-Ez csodálatos, nagyon örülök!-ölelem át.-Csak úgy ragyogsz!
-A szerelem csodákra képes!-jelenti ki. Egyetértően bólintok, majd szóba kerülök én... Vonakodva bár, de mindent elmesélek Zayn-ről, az együtt töltött pillanatokról és arról, hogy teljesen oda vagyok érte.

*

-Lina, ez remek! Végre megtaláltad azt a fiút aki megbecsül!-őszintén örül a boldogságomnak.-Mit mondtál, hogyan is hívják?!-érdeklődik összehúzott szemöldökkel.

-Zayn Malik...-vágom rá hirtelen. Hailey arcáról eltűnik a mosoly, gondolkozni kezd. Rémültséget, csalódottságot és kétséget vélek felfedezni az arckifejezésében.-M-mi az?-hangom bizonytalanul csuklik el.

-Franciaországban.... A húgom, Holly elrángatott egy koncertre. One Direction... azt hiszem így hívták a fellépő bandát. Hol a laptopod?-idegesen kapkod, majd az ölébe veszi az említett tárgyat és beírja a keresőbe a banda nevét. Rákattint a képekre, majd leesik az állam. Zayn Malik, egy híres énekes, és egy hazug disznó!

8. rész - Elvesztettem önmagam

Zayn Malik

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én...?

-Sajnálom! Letértem a helyes útról, és elvesztettem önmagam. Bevallom, az elmúlt egy hétben elég sokat ittam, és a drogokra sem mondtam nemet. Egyszerűen túl sok ez nekem. Sok a hírnév és a támadás. Miért nem lehetek normális Perrie?! Százszor könnyebb lenne neked és nekem. Könnyebb lenne nekünk!- őszinte vagyok hozzá, hiszen rendes magyarázatot érdemel. Talán ez a legkevesebb amit most tenni tudok érte.

-Annyira el voltál foglalva az életeddel, hogy közben kizártál onnan. El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál, Zayn! Kétszer annyira mint amikor koncerten vagy, egy másik kontinensen! Mert akkor tudom, hogy ha szeretnél sem lehetsz velem és a hiányod elviselhető... De most... Négy hónap szabadságod van, és mégsem látlak.- könnyei közepes tempóban csúsznak le arcán, nem tudom pontosan mit is mondhatnék. Közelebb sétálok hozzá, próbálom elkapni a tekintetét, azonban ez lehetetlen mivel a földet kémleli. 

-Perrie...- megérintem a karját, de azonnal elhúzódik.

-Tartsunk szünetet! Át kell gondolnom ezt az egészet!-szavai nyersen csengnek a fülemben újra meg újra. Ajkaim akaratlanul is szétnyílnak, meglepődésemben. Pezz sarkon fordul, otthagyva engem a rengeteg érzelemmel amik lassacskán felemésztenek.  Egyáltalán nem erre számítottam.

*

 

annyi sok kérdés kavarog most a fejemben. Vajon mit érez most Perrie? Vajon mit érezne ha tudná az igazat? Miért rontok el mindig mindent? Perrie rezzenéstelen arccal kémleli a televíziót, mit sem törődve a "búcsúval". 
-Hát akkor én most megyek... Vigyázz magadra kérlek!-tekintetemet a padlóról az ártatlan lányra emelem, azonban ő továbbra sem néz rám. Nem hibáztatom érte. Csalódottan fordulok el, majd elindulok az ajtó felé.
-Mintha érdekelne...-hallom a hangját, de nem tudok megszólalni, képtelen vagyok rá...
Életkedv nélkül ülök be az autómba, majd a ruhákkal teli sporttáskát az anyósülésre dobom. A kormányra támasztom a fejem...Fogalmam sincs hová menjek. Egy nyugodt hely kell messze a fotósoktól és a rajongóktól. Tudom már!

7. rész - Fájdalmas tény

Sziasztok! Megérkezett az új rész, az esetleges helyesírási hibákért elnézést, de ma 9 órám volt és kettőig nem látok :) Jó olvasást! xx

Perrie Edwards

 Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat. A csajok nagyon kedvesek velem, és a nehéz pillanataimban is gondolkodás nélkül mellém állnak. Eddig akárhányszor gond akadt a párkapcsolatomban, ők mindig segítettek, de most, senki nem tudja mi van. Napok óta nem láttam Zaynt, nem is telefonált, semmi hír felőle. Kezdek aggódni, és kétségbe vagyok esve.

-Pezz! Ide figyelj! Talán csak túl sok most a teher a vállán.-próbál nyugtatni Jessie.

-Mégis milyen kapcsolat az, ahol nem beszélik meg a problémáikat?!-idegeskedik Jade is. 

-Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rá, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene...-szólalok meg végre, majd felállok és az ablakhoz sétálok. Tipikus londoni időjárás, csak úgy kopognak az üvegen az esőcseppek. Furcsa, hogy Zayn bár nincs jelen, mégis úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya olyan éles és intenzív, hogy szinte pótolja őt. -Zayn megcsal engem!-az agyamban megfogalmazódik ez a fájdalmas tény, és már teljesen biztos vagyok benne.- A legutóbb is ez volt! Mintha  a föld nyelte volna el! Igen, tudom, hogy amikor megbocsájtottam neki újra megkapta a bizalmamat de egyszerűen érzem!- ennyi, nem bírom tovább a könnyeim utat törnek maguknak, akaratom ellenére is. Mindig is gyenge voltam, főleg az ilyen bizonytalan helyzetekben. 

-Perrie! Nézd, attól még, hogy egyszer megtörtént, nem feltétlenül kell megtörténnie újra! Emlékszel még?! Miután adtál neki egy esélyt, Zaynt még mindig kínozta a lelkiismeret furdalás, ezért huszonegy napon keresztül, minden áldott nap kaptál egy szál vörös rózsát! Istenre esküszöm, hogy sosem láttam még ennyire mély és feltétel nélküli szerelmet, mint ami köztetek van!- megtörlöm az arcom és Jessiere vezetem a tekintetem. Gyorsan ölelem meg, el sem tudom képzelni mi lenne velem nélküle. 

*

-Pezz kincsem, rendben leszel?!-kérdezi Jess már az ajtóból. Bólintok egyet majd egy rövid búcsú után bezárom az ajtót és visszafekszem a kanapéra. Ezer gondolat van a fejemben, szinte fáj, hogy minden rám nehezedik és minden eddigi félretett probléma a nyakamba zúdul. Erőt veszek magamon, majd becsoszogok a földszinti fürdőszobába. Forró vizet engedek a kádba, majd egy apró kontyba kötöm a hajam, majd beülök. Bárcsak lemoshatnám a problémákat és a fájdalmat. Úgy érzem a víz hőmérséklete rohamosan csökken, tehát az idő is későre jár már. Lemosom magamról azt a kevés sminket is, majd kiszállok és megtörölközöm. Testápolót kenek a testemre, hiszen ez még most is fontos. Hirtelen, éles zajt hallok kintről, mire összerezzenek. Magamra kapom a köntösöm, majd félve, halkan kinyitom az ajtót. Lábujjhegyre állok, így rálátásom nyílik a nappalira. Megpillantok egy pár cipőt, és az ismerős fekete bőrkabátot, majd meglátom az életnagyságú Zaynt a kanapén. Megkönnyebülök, azonban a nyugodtságom csak átmeneti, ugyanis elvakít a düh, egyenletes tempóban, karba tett kézzel lépek elé, ezzel eltakarva a televíziót. Zayn telt ajkai szétnyílnak, majd elém áll.

-Perrie... Én...

6. rész - Egy jó tanács

Gondolkozásom, villámsebességgel hasítva a sztrádán, azóta tart amióta hazavittem Linát és egy forró csók kíséretében elköszöntünk egymástól. Az életem, hamarosan gyökerestől meg fog változni; érzem. Nem hagyhatom el Perriet, hiszem mindig mellettem áll, tiszteli a rajongóimat, őszinte hozzám, és ami a legfontosabb, feltétel nélkül szeret. És én is őt. Csak már nem úgy mint két évvel ezelőtt. Viszont én sosem voltam hozzá, olyan jó mint ő hozzám. Nem vagyok egy úriember, aki ajándékokkal halmozza el a kedvesét minden egyes percben, pedig megtehetném. Valahogy, mindig úgy érzem, hogy az emberek csak érdekből szeretnek, és sajnos a mai világban a pénz körül forog minden. Persze Perrie nem érdekből van velem, ezt már többször is bizonyította, de a kétely sosem fog eltűnni bennem. És Lina... Ez a leányzó pár nap alatt teljesen belopta magát a szívembe, és ha akarnám se tudnám kitépni onnan. Érzek iránta valamit és ő is irántam. Nem tehetem ezt, nem tehetem tönkre mindkettőjüket, nem törhetem össze őket. Tanácstalan vagyok... 

*

Wolwerhampton egyik legszebb utcájában állok, Liam, a legjobb barátom szülőháza előtt. Nem szeretem zavarni ha a családjával van de most tényleg muszáj vele beszélnem. Nem túl hangosan kopogok hármat, majd néhány pillanat múlva Liam kivirult anyukáját látom magam előtt. Imádom Karent, egyszerűen csodálatos asszony! 

-Zaynie! Gyere beljebb! Mi szél hozott erre? Csak nem Liamet keresed?-mosolyog rám, miközben leül a kanapéra. Odaülök mellé, és helyeslően bólintok egyet.

-De igen! Óriási szükségem van most a fiára!-vigyorgok kínosan.-Itthon van?

-Elment a piacra, egy kis lisztért és lekvárért, hiszen ha itthon van mindig sütnöm kell neki valamit. Én pedig megmondtam neki, hogy valamit valamiért!-nevet jóízűen.

-Megértem! Karen maga egyszerűen egy valódi konyhatündér!-bókomra felnevet, majd végigsimít a vállamon.

-Ugyan... Hiszen a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni! Liam apukája is ezért van velem!-nevet még mindig. 

-Meg a csodálatos természetéért, Karen!-mosolygok rá. 

-Erről egy csodálatos történet jut eszembe!-imádom Karen sztorijait, olyan jópofák!- Még a fiatal bulizós éveimben megismerkedtem egy igazán jóképű fiúval. A helyi diszkóban voltam a barátnőimmel amikor hosszas bámulás után felkért táncolni. Ne tudd meg fiam, hogy hogy megtáncoltatott! Mindenki féltékeny arccal bámult minket, mi voltunk a táncparkett ördögei.Egy kis idő után szoros kapcsolat alakult ki köztünk, majd a barátságunkból szerelem mélyült. Minden hétvégén elvitt a helyi diszkóba, és sokat utaztunk. Aztán kiderült, hogy becsapott, és már menyasszonya volt. Szörnyen fájt, hogy átvágott... Nehezen, de túltettem magam rajta, találkozgattam más férfiakkal, de mindig őt láttam mindenkiben. És képzeld fiam, egyszer csak az éjszaka kellős közepén szerenádot adott nekem és elmondta, hogy mennyire szeret. Az összes szomszéd kikiabált, hogy csönd legyen már, de nem törődtünk velük. Csak ölelkeztünk az esőben. Másnap az összes nagyszájú szomszédnak sütöttem egy-egy kosárnyi muffint, hogy ne haragudjanak a tegnapi zajért...-kuncogott a történet végéhez érve. 

-És aztán mi történt?

-Összeházasodtunk és három csodálatos gyerekkel áldott meg az ég!-mosolygott szépen.

-Ez gyönyörű!-áradozok elképedve. Mindig hatással vannak rám az ilyen mesék, hiszen annyira szép és fantasztikus! 

-Zayn! Hát te?-vereget hátba Liam, aki meglepődve már végig. Igen rég láttuk már egymást.

-Szia haver! Ne haragudj, hogy zavarlak titeket, de beszélnünk kell, és ez nem telefon téma.-hadarom el.

-Rendben akkor menjünk fel a szobámba! Anya, kint hagytam a konyhában a lisztet!-puszilja meg édesanyját, aki bólint egyet majd elindul az említett helyiség felé, de még gyorsan utána kiabálok.

-Karen! Köszönöm, elmesélted nekem ezt!-mosolyogtam, majd egy "szívesen tettemet" kaptam válaszként.

-Na mesélj!-ült le Liam a szobájában lévő fotelba. Követem, és leülök vele szembe.
-Olyan bonyolult, nem is tudom hol kezdjem. Szóval... Van egy barátom, aki  már több mint két éve boldog kapcsolatban él egy lánnyal. Egyszer elment egy buliba, ahol felettébb érdekes módon megismerkedett egy lánnyal. A barátnője és a lány külseje közt van némi hasonlóság de belül teljesen különböznek. A barátom belegabalyodott egy szerelmi háromszögbe és nem tud kijutni... Szerinted mit kéne tennie?-hadarom el, minél hamarabb a végéhez akarok érni. Liam meglepődött arccal vizslat, rájött, hogy nem egy barátomról van szó hanem, bizony rólam, majd szinte kiolvasva a szememből az igazat megszólal.
-Hallgass a szívedre Zayn!