2013. szeptember 26., csütörtök

5. rész - Ismétlés

 Sziasztok! Itt is lenne a következő rész! Tudom, hogy még nincs szombat, de unatkoztam :D köszönök mindent! Imádlak titeket :)

[a szövegben a dőlt betű=felnőtt tartalom!]

  

-Biztos akarod?! Nem használhatlak ki... Nem én nem vagyok ilyen!-aggodalmaskodik Zayn felettem, teljesen meztelenül.
-Csináld! Kérlek!-nyögöm, majd megcsókolom. Zayn belém csúszik, mire arcomon akaratlanul is lecsúszik egy könnycsepp. Először lassan és érzelmesen csinálja majd gyengéd mozdulatai felgyorsulnak. A fájdalom helyébe az élvezet lép. Hangos nyögéseink elárasztják az apró hotelszobát, és biztos vagyok benne, hogy még a földszinten is hallják, azonban képtelen vagyok visszafogni magam. Ez köszönhető a nem kevés mennyiségű alkoholnak a szervezetemben, és annak, hogy mocskosul élvezem. Az egyik kezemmel a hófehér lepedőt markolom, a másikkal pedig Zayn hátát simogatom, karmolászom. Érzem, az alhasamban a feszítő érzést, majd Zaynel egyszerre söpör el minket az orgazmus. Fáradtan dől mellém és átkarol. A szemhéjam lassan lecsukódik és mély álomba merülök.


 *

A szemeim lassan nyitódnak ki, de a nap éles sugarai arra késztetnek, hogy azonnal hunyjam le, különben kiég a retinám. A fejemben erős fájdalom játszik, és minden végtagom izomlázba borulva terül szét az ágyon. A derekamra fonódott kéz nem engedi, hogy mozogjak, ezáltal nem tudom felmérni a terepet, gőzöm sincs hol vagyok. Hangosan sóhajtok, majd a kézfejemmel megdörzsölöm a szemem. Végre, a homályon kívül valami mást is látok... Egy kicsi szoba, fehér falakkal, amelyeket itt-ott por vagy éppen penész borít amit próbáltak elrejteni egy-egy olcsó tájképpel sikertelenül. Sóhajtok még egyet, majd szembenézek a valósággal: itt fekszem, egy porfészekben, ahol Zayn keze és egy vékony paplan takarja el, a teljesen meztelen testem. Urrá lesz rajtam a pánik, amilyen gyorsan csak lehet, lekaparom magamról Zayn karját és kiugrom az ágyból, a takaróval takargatom magam. Hátrébb lépek majd szemügyre veszem, a szintén meztelen, édesen alvó fiút. Rálátásom nyílik a kerek fenekére és...másra is. Az emlékképek fénysebességgel száguldoznak az agyamban és újra lejátszódik előttem a  tegnap éjszaka, minden mozzanata; Rengeteget ittam, Zayn a karjaiban cipelve hozott el ide, és... lefeküdtünk. Nem, ez csak egy rossz álom, és most azonnal fel akarok ébredni! Nem történhetett meg, egyszerűen nem! Én nem vagyok ilyen.. Nem vagyok egy lotyó! Úristen... 
-Zayn! Zayn!-keltegettem. Először csak hümmög párat majd lassan kinyitja a szemét és a tekintetét rám emeli. Végig néz rajtam, én pedig kétségbeesésemben eleresztek pár könnycseppet. Gyorsan felül végignéz magán majd egy párnával takarja el férfiasságát. Mintha még nem láttam volna...-Kérlek mond, hogy nem történt semmi!-könyörgöm neki, pedig tökéletesen emlékszem mindenre. A gyengédségére, az akaratosságomra, a meggondolatlanságomra, és a szenvedélyre. Mindenre.
-Lina... Én... sajnálom...-hajtja le a fejét. Némi habozás után leülök mellé az ágyra, és a két kezem közé fogom az arcomat. 
-Ez a legrosszabb. Sajnálod és megbántad. Nem lennék ennyire rosszul, ha nem csak nekem jelentett volna ez az egész valamit. Csak az alkohol miatt történt. - a szám újra önálló életet él, mint általában.
-Nem fogom az alkoholra fogni, Lina! Nem voltam részeg! Minden pillanatát élveztem, és semmit nem bántam meg! És ha valamit mégis, az az, hogy nem volt különleges számodra! Mert számomra tökéletes volt! Tökéletes voltál!-áll fel, és közelebb csúszik az ágyon. Megfogja az állam, és maga felé fordít. Letöröl egy apró könnycseppet az arcomról majd mélyen a szemembe néz és folytatja.- Minden amit mondtam és csináltam tegnap... Nos, én megismételném! Elmondanám újra, hogy mennyire beléd estem, és, hogy mennyire örülök, hogy találkoztunk. Tudatnám veled, hogy gyönyörű vagy kívül, belül. Megcsókolnálak, aztán a hajadba túrnék, majd szeretkeznénk. Mint tegnap! Mert nem bántam meg semmit!- egy halvány mosoly csúszik az arcomra. Zayn is mosolyogni kezd, majd lassan közelít. A csodálatos ajkai az enyémekre simulnak. Tökéletesen illenek egymáshoz. A csók kicsit hosszasra sikeredik, majd azon kapom magamat, hogy a csípőjén ülök, és a nyakát szívom. Zayn fordít a helyzeten, majd újra, érzelmes csókcsatába kezdünk.
*
-Remélem ez már különleges volt!-kacsint rám Zayn miközben becsatolja az övét. Rámosolygok majd felveszem a felsőm. 
-Az első is tetszett, de ez egyszerűen csodálatos volt!-közelebb megyek hozzá, és a nyaka köré fonom a kezeimet. A kézfejemet simogatja, majd egy puszit nyomok a szájára. A lilás szívásnyomra téved a tekintetem-Ja és ne haragudj a nyakad miatt!-hirtelen lerázza magáról a kezeimet, majd a falhoz siet, és megáll a tükör előtt. A szemében, pánik, félelem, és kétségbeesés tükröződik. Az ajkaim elnyílnak majd gondolkodni kezdek.Utána sietek, megérintem a vállát, mire felém fordul.-Egy nő táskájában mindig akad egy kis alapozó és púder!-mosolygok. Vonásai ellágyulnak, arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg.
-Imádlak!-hirtelen felkap az ölébe majd össze-vissza puszilgat. Az apró szobácska jóízű nevetéssel telik meg.

2013. szeptember 21., szombat

4.rész - Hillmorton

Sziasztok! Megírtam az új részt...Sokat szenvedtem vele, szóval remélem tetszeni fog :)) Hatalmas köszönet a díjakért és a 4. feliratkozóért, iszonyatosan hálás vagyok *-*


-Zayn! Hová megyünk?!-aggodalmas hangomon szólok.
-Egy olyan helyre, ahova az emberek azért járnak mert nincs semmi dolguk!-fordul felém, majd elneveti magát a félénkségemen. Az út további részében nagyjából bambulok, viszont arra leszek figyelmes, hogy elhagyjuk a London táblát. Ijedten nézek Zaynre, aki mosolyogva markolja a kormányt. Nagyszerű! 
*

Nagyjából másfél óra fenékzsibbadás után Hillmorton városába értünk. Jártam már korábban ezen a fantasztikus helyen, de a tudat, hogy Zayn hoz ide....vidámsággal tölt el. Lenyűgözve nézek körül, ez a város egyre szebb! Mikor végre megállunk a motor leáll, és én is felébredek a bambulásomból. Rekord idő alatt szállok ki az autóból, majd egy jó nagyot szívok a friss levegőből. Mosolyogva nézek végig a főtéren, ahol a régi emlékmű még mindig csodálatos és bámulatba ejtő.
-Látom tetszik!-lép mellém Zayn majd lazán a kocsinak dől.
-Imádom! Köszönöm, hogy elhoztál!-fordulok felé. 
-Szívesen tettem! Na de most jöjjön a móka!-nyújtja a kezét, majd némi gondolkodás után elfogadom a gesztust, és kézenfogva sétálunk végig a főtéren. Nem látni sok embert, néhány idős házaspár galambokat etet és pár kisgyerek szaladgál. Az épületek egy középkori stílust tükröznek, ami nagyon tetszik. Egyszer csak megállunk, és értetlenül Zayn felé fordulok, aki máris szólásra nyitja a száját.
-Indul a parti!-mosolyog Zayn majd egy puszit nyom az arcomra. Újra megragadja a kezem, majd bemegyünk egy....kocsmába, és leülünk legközelebbi szabad helyre. Gondolom kocsma mivel tele van enyhén részeg emberekkel és a falon virít a "Sarki Kocsma" felírat... Megjegyezném, hogy nem is a sarkon van...Gondolatmenetemet egy ötvenes éveiben járó vöröshajú nő szakította meg nem túl kedves hangsúlyban...
-Isztok valamit?!-flegma hangja egyszerűen lehangoló. És ahogy a túlsminkelt szemét ide-oda rángatja idegesítő...
-Igen! Két vodka lesz!-mosolyog Zayn majd a tekintetét rám emeli. -Mesélj magadról!
-Mire vagy kíváncsi?-mosolygok és egy picit oldalra hajtom a fejem.
-Háát azt már tudom, hogy szeretsz olvasni és irodalom szakra jársz.. mesélj cikis sztorikat magadról!-vigyorog
-Na abból sok van!-nevetem el magam.-Nagyjából 6 éve történt, hogy 500 ember előtt egy színpadon veszettem el a magassarkú cipőmet, és mezitláb mondtam búcsúverset...Olyan volt, mintha a cipőmnek mondanám...Totálisan leégtem!-nevettem, mire Zayn is nevetésben tört ki. -Az abszolút gáz jelenet a magyarázkodás volt az irodalom tanárnőnek... Képzeld csak el...Vérben úsztak a szemei...
-Ez annyira nem ciki! Szerintem aranyos!-mosolyog féloldalasan. A vörös nő, szinte ledobta az asztalra a rendelésünket.-Hát akkor ami marad az a harag!-emeli fel a poharát, majd megismétlem a mozdulatát és lehúzom az italt. Égeti a torkomat, a nyelőcsövem majd' lángra kap. Annyira elvagyok foglalva az önsajnáltatásban, hogy már csak az újabb poharak koccanását veszem észre. Tátott szájjal figyelem, ahogy Zayn megint felemeli a poharát, arra várva, hogy újra igyunk... És ezt ment, addig ameddig a nevemet is elfelejtettem.
*

-Zayn ugye szeretsz, és te nem hagysz el?!!-mondom a könnyeimmel küszködve és az említett fiú nyakába borulok, de szó szerint. A lábaim nem bírják el a testsúlyomat, elhagyott minden erőm. Hirtelen elnevetem magam, a tudat, hogy berúgtam egyszerűen vicces.
-Túl sokat ittál Lina!-oktat ki Zayn.
-Te iss ittál!- háborodok fel. 
-Nem annyit mint te!-nevet fel.-De így nem vezethetek, szóval meg kell szállnunk egy hotelben.
-Szomjaaaaaaaas vagyok!-kiabálom és lebiggyesztem az ajkam, majd kiskutya szemekkel Zaynre nézek, jelezvén, hogy inni szeretnék, nyilván nem csapvizet. Édesen megrázza a fejét, mire megragadom a pólóját a mellkasánál.-Menjünk, koccintani!-mosolygok.
-Lina ne csináld és ne merj rám így nézni!-mosolyog Ő is.
-Miért ne?!-húzom önelégült mosolyra a szám, majd újra előveszem a kiskutya tekintetem. Néhány másodperc múlva Zayn elindul felém, és ajkait a számra tapasztja.

2013. szeptember 10., kedd

3. rész - A fekete Bentley



Sziasztok! Ne haragudjatok a késésért de itt is van a rész! Köszönök mindent és jó olvasást! xx
Zayn Malik

Lina házából kilépve egyenesen haza megyek. Beállok a garázsba, majd a hátsó bejáraton át belépek a házba. Mindenhol sötétség uralkodik, ezért felkapcsolom a villanyt a nappaliban.
-Te mégis hol a fenében voltál?-támad le a barátnőm Perrie. Mégis mit mondjak? Az igazságot? Az igazság az, hogy Harry házában letapiztam egy csajt, akit történetesen összekevertem Perrievel, aztán hazavittem és be is mentem a lakásába. Arról nem is beszélve, hogy teljesen belezúgtam. Lina megbabonáz, akárcsak .....Perrie. Azok az igéző kék szemek, és azok a gyönyörű szőke tincsek. A csábító ajkak, amit éjjel nappal csak csókolnék. Lina és Perrie úgy néz ki... mint egy angyal.Teljesen megőrültem. Linát fél napja ismerem és már agyalok róla. Ráadásul egy bunkó féregnek tart. Egy idióta vagyok aki nem becsül meg semmit és mindig többet akar!
-Zayn! Baby válaszolj már! Tudod, hogy aggódtam?!-közelít majd megölel.
-Ne haragudj Pezz! Kiszellőztettem a fejem… -nem szeretek hazudni neki.
-Oké, nem faggatlak! Menjünk aludni!-mosolyog édesen. Van egy olyan érzésem, hogy egy szemhunyásnyit sem fogok aludni.

Catalina Pierce

Ijedten nyitom ki a szemeimet és ugrok fel, aztán rápillantok az órára. Elkéstem. Ha rohanva, pizsamában elindulnék, talán még az utolsó órámra beérnék. Hogy aludhattam ennyit? Délután fél három van. Idegesen sóhajtok egyet, majd a párnáimba temetem a fejem. Sosem aludtam még el. Az elalvások oka általában a túl jó álom. Nevetséges, hiszen én nem álmodtam semmit….vagyis nem emlékszem rá.  A  könyvemet a kezembe véve, gondolatok és érzelmek ezrei fénysebességgel kerülnek a fejembe; Zayn. A maga rosszfiús, szexi külsejével beleírta magát az életem könyvébe, viszont valószínűleg soha többé nem látom, felesleges ezen rágódnom. Elkezdem olvasni a sorokat, ám nem tudom felfogni a szavakat, túl sok gondolat cikázik a fejemben. Normális ruhát varázsolok magamra, felkapom a táskámat és elindulok; nem tudom hová, céltalanul bolyongok a gyönyörű Temze partján. Mikor végre felnézek, és félbehagyom a kavicsok rugdosását, egy ismerős, fekete autót pillantok meg, méghozzá egy Bentley-t. A szemem felcsillan, meggondolatlanul sietek a kocsi irányába, de hirtelen beleütközök valamibe, valakibe.
-Lina?! Ne haragudj nem vettelek észre!-vakarja meg a tarkóját, míg én elveszem gyönyörű, csokoládébarna íriszeiben. –Mit csinálsz errefelé, egyedül?
-Ohh én?! Ja csak sétálgatok.-mosolygok
-Csatlakozhatok?-néz rám angyalian mire én bólintok egyet.  A tekintete, égeti a bőröm, teljesen gyengének és sebezhetőnek érzem magam. Mi történik velem? Nemsokára azon kapom magam, hogy fantáziálok róla úgy….Vajon milyen lehet a csókja? Szerintem már tudom a választ. Ránézek az ajkaira és igen, tudom a választ; a csókja olyan, mint a…….jesszusom már el is kezdtem. Nem jó ez így.
-Mi a baj? Olyan zaklatott lettél!-néz mélyen a szemembe.
-Nincs semmi, csak eszembe jutott…..egy fontos dolog, amit elfelejtettem. -úgy látszik a szám önálló életet él. –M-mennem kell.
-Elviszlek! A kocsim a közelben parkol!-mosolyog megint.
-Nem szükséges!
-Ragaszkodom hozzá!-megfogja a vállam és. és ha jól láttam még kacsintott is. Int egyet, és elindul én pedig hűségesen követem kipirult arccal. Hamarosan odaérünk az ismerős autóhoz, és Zayn úriember módjára kinyitja nekem az ajtót. Motyogok egy köszönömöt majd beülök és próbálom elcsitítani a belső énemet. Zayn is beszáll, majd pár perc múlva kikanyarodunk az országútra.
-És hová is mész?-a pír megint megjelenik az arcomon.
-É-én. Igazából sehova...-mindjárt elsüllyedek szégyenemben. 
-Ohh vagy úgy! Akkor szórakozunk egy picit!-néz rám és elvigyorodik, majd erőteljesen rálép a gázpedálra. Menten elájulok......