3. rész - A fekete Bentley

Sziasztok! Ne haragudjatok a késésért de itt is van a rész! Köszönök mindent és jó olvasást! xx

Zayn Malik

Lina házából kilépve egyenesen haza megyek. Beállok a garázsba, majd a hátsó bejáraton át belépek a házba. Mindenhol sötétség uralkodik, ezért felkapcsolom a villanyt a nappaliban.

-Te mégis hol a fenében voltál?-támad le a barátnőm Perrie. Mégis mit mondjak? Az igazságot? Az igazság az, hogy Harry házában letapiztam egy csajt, akit történetesen összekevertem Perrievel, aztán hazavittem és be is mentem a lakásába. Arról nem is beszélve, hogy teljesen belezúgtam. Lina megbabonáz, akárcsak .....Perrie. Azok az igéző kék szemek, és azok a gyönyörű szőke tincsek. A csábító ajkak, amit éjjel nappal csak csókolnék. Lina és Perrie úgy néz ki... mint egy angyal.Teljesen megőrültem. Linát fél napja ismerem és már agyalok róla. Ráadásul egy bunkó féregnek tart. Egy idióta vagyok aki nem becsül meg semmit és mindig többet akar!

-Zayn! Baby válaszolj már! Tudod, hogy aggódtam?!-közelít majd megölel.

-Ne haragudj Pezz! Kiszellőztettem a fejem… -nem szeretek hazudni neki.

-Oké, nem faggatlak! Menjünk aludni!-mosolyog édesen. Van egy olyan érzésem, hogy egy szemhunyásnyit sem fogok aludni.

Catalina Pierce

Ijedten nyitom ki a szemeimet és ugrok fel, aztán rápillantok az órára. Elkéstem. Ha rohanva, pizsamában elindulnék, talán még az utolsó órámra beérnék. Hogy aludhattam ennyit? Délután fél három van. Idegesen sóhajtok egyet, majd a párnáimba temetem a fejem. Sosem aludtam még el. Az elalvások oka általában a túl jó álom. Nevetséges, hiszen én nem álmodtam semmit….vagyis nem emlékszem rá.  A  könyvemet a kezembe véve, gondolatok és érzelmek ezrei fénysebességgel kerülnek a fejembe; Zayn. A maga rosszfiús, szexi külsejével beleírta magát az életem könyvébe, viszont valószínűleg soha többé nem látom, felesleges ezen rágódnom. Elkezdem olvasni a sorokat, ám nem tudom felfogni a szavakat, túl sok gondolat cikázik a fejemben. Normális ruhát varázsolok magamra, felkapom a táskámat és elindulok; nem tudom hová, céltalanul bolyongok a gyönyörű Temze partján. Mikor végre felnézek, és félbehagyom a kavicsok rugdosását, egy ismerős, fekete autót pillantok meg, méghozzá egy Bentley-t. A szemem felcsillan, meggondolatlanul sietek a kocsi irányába, de hirtelen beleütközök valamibe, valakibe.

-Lina?! Ne haragudj nem vettelek észre!-vakarja meg a tarkóját, míg én elveszem gyönyörű, csokoládébarna íriszeiben. –Mit csinálsz errefelé, egyedül?

-Ohh én?! Ja csak sétálgatok.-mosolygok

-Csatlakozhatok?-néz rám angyalian mire én bólintok egyet.  A tekintete, égeti a bőröm, teljesen gyengének és sebezhetőnek érzem magam. Mi történik velem? Nemsokára azon kapom magam, hogy fantáziálok róla úgy….Vajon milyen lehet a csókja? Szerintem már tudom a választ. Ránézek az ajkaira és igen, tudom a választ; a csókja olyan, mint a…….jesszusom már el is kezdtem. Nem jó ez így.

-Mi a baj? Olyan zaklatott lettél!-néz mélyen a szemembe.

-Nincs semmi, csak eszembe jutott…..egy fontos dolog, amit elfelejtettem. -úgy látszik a szám önálló életet él. –M-mennem kell.

-Elviszlek! A kocsim a közelben parkol!-mosolyog megint.

-Nem szükséges!

-Ragaszkodom hozzá!-megfogja a vállam és. és ha jól láttam még kacsintott is. Int egyet, és elindul én pedig hűségesen követem kipirult arccal. Hamarosan odaérünk az ismerős autóhoz, és Zayn úriember módjára kinyitja nekem az ajtót. Motyogok egy köszönömöt majd beülök és próbálom elcsitítani a belső énemet. Zayn is beszáll, majd pár perc múlva kikanyarodunk az országútra.

-És hová is mész?-a pír megint megjelenik az arcomon.

-É-én. Igazából sehova...-mindjárt elsüllyedek szégyenemben. 

-Ohh vagy úgy! Akkor szórakozunk egy picit!-néz rám és elvigyorodik, majd erőteljesen rálép a gázpedálra. Menten elájulok......