2.rész-Már megint te?!

Sziasztok!

Szeretném megköszönni a három feliratkozót és a négy díjat, nagyon örülök nekik :3 Most jöttem rá, hogy a nyaralásom kettő szombatot is elvesz...DE én megírtam a következő fejezetet nektek :3

Jó olvasást! xx

 Hirtelen csak azt veszem észre, hogy elvakít a düh és egyedül sétálok haza. Nagyon messze vagyok még, sötét van és félek, talán fognom kéne egy taxit. Gondolatmenetemet egy duda hangja szakítja meg, én pedig majdnem szívrohamot kapok. Egy fekete kocsi áll meg mellettem, és egy ismerős alak húzza le az ablakot.

-Már megint te?-förmedek rá.

-Egy ilyen szép lánynak semmi keresni valója az utcán ilyenkor!-kacsintott.

-Jesszus. Ez a legszarabb csajozós duma a világon. Komolyan mintha az apukám lennél.-nevettem ki.

-Na szálj be!-válaszolta mosolyogva. Habozva nyitom ki a Bentley ajtaját, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet beülni. Végül úgy döntök  beülök, mégis mi baj lehet?!

-Nem kezdhetnénk elölről mindent? Szia én Zayn vagyok!-nevetett.

-Ne nevess seggfej! Nem vagy vicces. Amúgy Lina…-válaszolok flegmán amit lehet, hogy még megfogok bánni.

-Szép név. És azok a combok…-mondja, és beleharap az alsó ajkába. Undorodó hangot adok ki, mire megint elneveti magát. Még csak most van időm alaposabban megnézni, hogy kivel is van dolgom. Egy fekete bőrkabátot visel, szürke pólóval és farmerrel. Arca borostás, a haja enyhén kócos.

-Ez a rosszfiús külső megjátszás, vagy tényleg ilyen „vad” volnál?!-tűnődöm hangosan. Mosolyog egyet, majd beszédre nyitja a száját, de az útról nem veszi le a szemét.

-Azt, döntsd el te!-válaszol majd a combomra rakja a kezét és egyre feljebb csúsztatja.

-Ha nem veszed el innen a kezedet, még azt is megbánod, hogy megszülettél!-fenyegetem meg de egyszerűen kinevet. Eltolom a kezét a kezemmel, és amikor érintkezünk egymással hihetetlen dolog történik. Kiráz a hideg és úgy érzem, elájulok. Komolyan mint egy kamasz kis tizenöt éves!

-Hol laksz?-néz rám mosolyogva.

-Persze, majd biztos elmondom.-nevetek fel hitetlenül.

-Oké, felőlem hozzám is mehetünk. Elég nagy az ágyam…-vigyorog önelégülten.

-Russel út 72…-vágom rá, eszemben sincs nála aludni vagy ilyesmi.  Az út további része csendes, senki nem szól semmit. Mikor megérkezünk hirtelen elkap az ijedtség, nem tudom mit kéne mondanom. Talán csal elköszönni és felejtsük el egymást.

-Nincs kedved bejönni egy sörre?-nézek rá mosolyogva mire meglepődik. Arcán megjelenik az az önelégült mosoly majd együtt sétálunk a bejárathoz. Kinyitom az ajtót, ledobom a táskám majd beinvitálom Zaynt.

-Elmegyek átöltözni. Érezd otthon magad.-mosolygok. Sietve megyek a szobám felé, és kihalászok pár ruhát a szekrényből. Egy rövidnadrágot és egy kényelmes toppot választok. Visszamegyek a nappaliba ahol Zayn azt a könyvet tartja a kezében amit éppen olvasok.

-Abbahagyjam? - kérdem? NE! - a válasz rövid, de értem? És tovább kényeztetem érzékeidet... Nyelvem, kezem? mindenem azért mozdul, Hogy Neked örömet szerezzen? S' a pillanatban - mikor finom mozdulattal megfogod fejem, Már érzem ajkaim közt tested mézédes nedveit... Ahogy a számban lüktetve áradsz szét... Ölelő ajkaim mögött - nyelvem finom simításával Nyújtom még... fokozom a kéjt... Szinte felfallak?? csókollak, nyalogatlak még... Mindaddig... míg tested elcsitul... S' aztán az élvezetre könnyű álom vetül...-olvassa fel hangosan mire teljesen elpirulok és elszégyellem magam.-Ez aztán az erotikus könyv.-kuncog.

-Igazán szép történet. Nem értem a problémádat.-nevetek fel.

-Hát szerintem ez nem szép, hanem perverz.-röhög mint egy idióta. Felháborodva nézek rá, majd kikapom a kezéből a könyvet és bebizonyítom, hogy nekem van igazam. Lehuppanok a kanapéra majd olvasni kezdek.

- Harapnád számat, mely utolsó leheletével Téged ölel. Vágyod önmagadat, mi bennem újra életre kel. S tudod, hogy akarlak, alázattal, tisztán, szerelmesen, tudod, hogy mindig hallak, hogy kívánlak vadul, szenvedélyesen. -le ül mellém és hallgat.-Na mi ez ha nem szép?-nézek rá mosolyogva, és büszkén.

-Tényleg szép. Miért olvasol ilyeneket?-néz mélyen a szemembe.

-Irodalom szakra járok.-adom meg a választ.-És te? Jársz főiskolára vagy egyetemre?-érdeklődök.

-Nem…Én..Tényleg nem tudod, ki vagyok?

-Nem.. Miért talán tudnom kéne?

-Nem..-mosolyog édesen amítől úgy érzem, mindjárt elolvadok. Meghülyültem…

-Umm. Hozok sört!-állok fel, de megragadja a kezem.

-Ne fáradj… Mennem kell. Remélem, még látlak.-mosolyog és a szemei csillognak.

-Rendben. Kikísérlek.-jelentem ki majd mindketten az ajtó felé indulunk. A kilincset szorongatva várom, hogy kilépjen, amit meg is tesz, de előtte még egy édes csókot nyom az arcomra.  Még nézem pár pillanatig távolodó alakját aztán becsukom az ajtót és ráugrok a kanapéra. Belegondolok a holnapi napomba. Nyilvánvalóan kapni fogok azért mert ma csak úgy eltűntem. Mivel szombat lesz, nem kell suliba mennem, így pihenhetek. Hirtelen ránézek a falon pihenő órára, ami a legnagyobb meglepetésemre hajnali fél hármat mutat. Unottan sétálok be a fürdőszobába, levetkőzöm, majd belépek a zuhanyzókabinba. Nem sietem el a zuhanyzást, sokáig folyatom a forró vizet. Mikor végzek, bedőlök az ágyba és elteszem magam holnapra.