4.rész - Hillmorton

Sziasztok! Megírtam az új részt...Sokat szenvedtem vele, szóval remélem tetszeni fog :)) Hatalmas köszönet a díjakért és a 4. feliratkozóért, iszonyatosan hálás vagyok *-*

-Zayn! Hová megyünk?!-aggodalmas hangomon szólok.

-Egy olyan helyre, ahova az emberek azért járnak mert nincs semmi dolguk!-fordul felém, majd elneveti magát a félénkségemen. Az út további részében nagyjából bambulok, viszont arra leszek figyelmes, hogy elhagyjuk a London táblát. Ijedten nézek Zaynre, aki mosolyogva markolja a kormányt. Nagyszerű! 

*

Nagyjából másfél óra fenékzsibbadás után Hillmorton városába értünk. Jártam már korábban ezen a fantasztikus helyen, de a tudat, hogy Zayn hoz ide....vidámsággal tölt el. Lenyűgözve nézek körül, ez a város egyre szebb! Mikor végre megállunk a motor leáll, és én is felébredek a bambulásomból. Rekord idő alatt szállok ki az autóból, majd egy jó nagyot szívok a friss levegőből. Mosolyogva nézek végig a főtéren, ahol a régi emlékmű még mindig csodálatos és bámulatba ejtő.

-Látom tetszik!-lép mellém Zayn majd lazán a kocsinak dől.

-Imádom! Köszönöm, hogy elhoztál!-fordulok felé. 

-Szívesen tettem! Na de most jöjjön a móka!-nyújtja a kezét, majd némi gondolkodás után elfogadom a gesztust, és kézenfogva sétálunk végig a főtéren. Nem látni sok embert, néhány idős házaspár galambokat etet és pár kisgyerek szaladgál. Az épületek egy középkori stílust tükröznek, ami nagyon tetszik. Egyszer csak megállunk, és értetlenül Zayn felé fordulok, aki máris szólásra nyitja a száját.

-Indul a parti!-mosolyog Zayn majd egy puszit nyom az arcomra. Újra megragadja a kezem, majd bemegyünk egy....kocsmába, és leülünk legközelebbi szabad helyre. Gondolom kocsma mivel tele van enyhén részeg emberekkel és a falon virít a "Sarki Kocsma" felírat... Megjegyezném, hogy nem is a sarkon van...Gondolatmenetemet egy ötvenes éveiben járó vöröshajú nő szakította meg nem túl kedves hangsúlyban...

-Isztok valamit?!-flegma hangja egyszerűen lehangoló. És ahogy a túlsminkelt szemét ide-oda rángatja idegesítő...

-Igen! Két vodka lesz!-mosolyog Zayn majd a tekintetét rám emeli. -Mesélj magadról!

-Mire vagy kíváncsi?-mosolygok és egy picit oldalra hajtom a fejem.

-Háát azt már tudom, hogy szeretsz olvasni és irodalom szakra jársz.. mesélj cikis sztorikat magadról!-vigyorog

-Na abból sok van!-nevetem el magam.-Nagyjából 6 éve történt, hogy 500 ember előtt egy színpadon veszettem el a magassarkú cipőmet, és mezitláb mondtam búcsúverset...Olyan volt, mintha a cipőmnek mondanám...Totálisan leégtem!-nevettem, mire Zayn is nevetésben tört ki. -Az abszolút gáz jelenet a magyarázkodás volt az irodalom tanárnőnek... Képzeld csak el...Vérben úsztak a szemei...

-Ez annyira nem ciki! Szerintem aranyos!-mosolyog féloldalasan. A vörös nő, szinte ledobta az asztalra a rendelésünket.-Hát akkor ami marad az a harag!-emeli fel a poharát, majd megismétlem a mozdulatát és lehúzom az italt. Égeti a torkomat, a nyelőcsövem majd' lángra kap. Annyira elvagyok foglalva az önsajnáltatásban, hogy már csak az újabb poharak koccanását veszem észre. Tátott szájjal figyelem, ahogy Zayn megint felemeli a poharát, arra várva, hogy újra igyunk... És ezt ment, addig ameddig a nevemet is elfelejtettem.

*

-Zayn ugye szeretsz, és te nem hagysz el?!!-mondom a könnyeimmel küszködve és az említett fiú nyakába borulok, de szó szerint. A lábaim nem bírják el a testsúlyomat, elhagyott minden erőm. Hirtelen elnevetem magam, a tudat, hogy berúgtam egyszerűen vicces.

-Túl sokat ittál Lina!-oktat ki Zayn.

-Te iss ittál!- háborodok fel. 

-Nem annyit mint te!-nevet fel.-De így nem vezethetek, szóval meg kell szállnunk egy hotelben.

-Szomjaaaaaaaas vagyok!-kiabálom és lebiggyesztem az ajkam, majd kiskutya szemekkel Zaynre nézek, jelezvén, hogy inni szeretnék, nyilván nem csapvizet. Édesen megrázza a fejét, mire megragadom a pólóját a mellkasánál.-Menjünk, koccintani!-mosolygok.

-Lina ne csináld és ne merj rám így nézni!-mosolyog Ő is.

-Miért ne?!-húzom önelégült mosolyra a szám, majd újra előveszem a kiskutya tekintetem. Néhány másodperc múlva Zayn elindul felém, és ajkait a számra tapasztja.