2013. november 17., vasárnap

12. rész - Vegyes érzelmek

 Sziasztok!:) Meg is jött a következő rész kisebb kihagyás után, ami azért történt mert minden nap palotás táncpróbám van, és nyelvvizsga előkészítő meg hasonló  fárasztó dolgok :( És ha hazaérek, akkor is csak tanulok szóval nincs túl sok időm. Viszont! Ez meg fog változni jövő héttől! Köszönöm a feliratkozókat, nagyon jól esik! Hagyjatok kommentet a rész minőségéről, hiszen kapkodva írtam. A helyesírási hibákért ne haragudjatok! Köszönök mindent!

Zayn Malik

Hihetetlen, hogy egy kép vagy akár csak egy szó mennyi emléket rejt magában. Jót és rosszat egyaránt. Egy képen bárki lehetsz, hisz egy képről nem tudják leolvasni a benned lévő érzelmeket. A szavak is hasonlóan működnek. Sosem tudhatod mi áll egy egyszerű "szia" mögött, és minden kimondott szó után van mit félreérteni. Mindig is tehetséges voltam a képek elemzésében, és most örülök, hogy Lina szobájában ezret találok. A képek minősége egészen a régi stílusú fekete-fehérig nyúl vissza. Mosolygós kisbaba volt és rettentően kék szemű. Már kislányként is nagyon szép volt és tinédzserként káprázatos. Mint most. Sok fotót találok a barna hajú lányról, akivel nemrég találkoztam, és sokat Fluffyról a régi kiskutyájáról. Egy képen nagyon megakad a szemem. Egyedül áll, egy barna keretben az íróasztalon. A kezembe veszem majd közelről megvizsgálom. Catalina áll középen, bal oldalán egy szőke hajú fiú, és a jobb oldalán egy idősebb férfi. A fiú kiköpött mása Linának, valószínűleg testvérek. A férfi is hasonlít rájuk, de jóval idősebb. Az apjuk lehetne, és nyilvánvalóan az is. A két testvér arcán egy fáradt, ám őszinte mosoly pihen, amíg a férfi arca megviselt és búskomor, viszont egy gyenge mosoly az ő arcán is fut, de nem túl igazi. Percről percre egyre jobban kíváncsi leszek a szőkeség múltjára, családjára, és valójában mindenre ami hozzá kapcsolódik. 
*

Elmélkedve terülök el Lina ágyán, és várom, hogy végre megjelenjen. Képtelenség ilyen sokáig a fürdőszobában tartózkodni, még egy nőnek is. Aggódva sietek ki a fürdőszobához, de az ajtó előtt megtorpanok, mivel illetlenség lenne bemenni kopogás nélkül. 
-Lina! Minden rendben?-kérdezem, éllel a hangomban, az idegesség kezd eluralkodni rajtam. Kétségbeesek, mikor nem jön válasz.-Na jó, bemegyek!-jelentem ki, azonban még várok, hátha megszólal. Kinyitom a fatákolmányt, és az ijedségem pillanatok alatt elmúlik, meglátván; csak elaludt. Halkan lépek oda a kádhoz, majd megcsodálom. Igen valóban megbámulom a meztelen testét, de hihetetlenül tetszik minden egyes porcikája, úgyhogy inkább csodálásnak nevezem. Az arcára vezetem a tekintetem. Nyugodt, és enyhén, de mégis láthatóan piros. A lehunyt szemei megviseltek. Ezek a sírás jelei. Összeszorul a szívem, és késztetést érzek arra, hogy behúzzak saját magamnak, amiért ezt tettem. Viszont most van alkalmam a jóvátételre, és boldoggá fogom tenni ezt a lányt. A szemeim az alsó testére vándorolnak, akaratlanul is megnézem a combját. Hirtelen veszem észre rajta az apró tetoválást. Egy szó; vágyak. Hihetetlen, hogy még nem láttam! 
Villámcsapásként tör rám a tudat, hogy valószínűleg a víz kihűlt, és a szöszi meg fog fázni. Gondolkodás nélkül nyúlok a háta mögé, és a térdhajlata alá, majd felkapom a könnyű testét. Ébredezni kezd, majd mikor kinyitja a szemét teljesen ledöbben, látszólag azt se tudja hol van. Lassan lenéz magára majd a karjai eszméletlen sebességgel fonódnak a mellei köré.
-Semmi olyan amit még ne láttam volna.-kuncogom, majd a szobájába érve, óvatosan az ágyra helyezem. Félek durva lenni vele, hiszen olyan vékony és törékeny. 
-Ne haragudj, nagyon fáradt vagyok.-ásít, majd a takaró alá bújik, nem törődve azzal, hogy vizes és pucér. Ez tetszik.
-Nem bánod ha veled alszom?-kérdezem, és már mellette is vagyok. Egy apró csókot nyomok a homlokára, majd felülök és levetkőzöm. A nedves ruháimat hanyagul a földre dobom, csak a boxer marad rajtam. Visszafekszem a szöszi mellé, aki máris mélyen alszik. Végigsimítok az arcán, majd egy puszit hagyok a száján. Betakarom magam, majd átölelem Linát.

 *

Ahogy a nap felkel, én még mindig nem alszom. Túl sok gondolat rejlik az elmémben és nem tudok tőlük eltekinteni. Vegyes érzelmek szaladgálnak bennem; Gyűlölet, szeretet, kétségbeesés, hiány, bizonytalanság. Gyűlöletet magam iránt érzek, amiért nem tudom eldönteni, hogy mit is akarok. Szeretetet táplálok a lány iránt aki most a karjaimban pihen ártatlanul és összetörten. Én törtem Őt össze! Kétségbeesett vagyok a jelenlegi helyzetem miatt, és Perrie miatt. Mégiscsak vele éltem le az életemből két évet. Vele sem tehetem ezt... Hiányzik a hangja, az arca és a szeretete. Bizonytalanság az egész életem...

1 megjegyzés: